Egy új magyar designszakmai munkacsoport és egyesület létrehozását kezdeményezzük
Meggyőződésünk, hogy a hazai designszcéna jelenlegi helyzete több területen is átfogó, szakmai alapú és hosszú távú újragondolást igényel. Ez a felhívás egy közös munka, egy közös törekvés kiindulópontja. Egy olyan munkacsoport létrehozását kezdeményezzük, amely később független egyesületté alakulhat, és amelynek célja a magyar design területét érintő legfontosabb problémák feltárása, értelmezése és rendszerezése.
Célunk olyan javaslatokat, stratégiát és gyakorlati eszközöket kidolgozni, amelyek akár intézményi és szakpolitikai szinten is érdemi változásokat indukálhatnak. Ugyanakkor alulról szerveződő szakmai közösségként saját hatáskörben is tervezünk közös állásfoglalásokat megfogalmazni, kollektív normákat kialakítani, nyilvános párbeszédet kezdeményezni, érdekképviseletet kiépíteni, tudást megosztani, mentorálási lehetőségeket teremteni és egy jól működő, aktív szakmai kapcsolati hálót létrehozni.
A hazai design egyik alapvető problémája a fogalmi bizonytalanság. A közbeszédben, a sajtóban, de még intézményi szinten, sőt gyakran szakmán belül sem világos, hogy pontosan mit értünk design alatt, és kit nevezünk designernek.
Fontos lenne, hogy a különböző tervezői területek pontosabban megnevezhetők és értelmezhetők legyenek, és hogy a design ne egy elmosódott, mindenre és semmire egyaránt használható kulturális címke szerepét töltse be.
Nem az a célunk, hogy egyetlen szűk definíció alapján jelöljük ki, hogy ki tartozhat a szakmához és ki nem, azonban a tervezői területek pontosabb megértéséhez, az egymáshoz való viszonyuk átláthatóbbá tételéhez és a szakmai érdekek hatékony képviseletéhez fogalmi tisztázásra és konkrét eszközök kidolgozására van szükség.
A tervezői szakmán belül hiányzik a közös nyelv és a kritikai kultúra. Hosszú ideje nincs meg az a szellemi infrastruktúra, amely teret biztosítana az egészséges szakmai diskurzus és az átfogó helyzetértékelések számára. Nincs közöttünk konszenzus a szakmai alapvetéseket illetően, a kiemelő és elismerő gyakorlataink is esetlegesek.
A designról szóló nyilvános beszédet pedig jellemzően intézményi, kurátori és elméleti szereplők alakítják. Az ő munkájuk meghatározó része a designkultúra építésének, hiszen az elméleti, történeti, kritikai és közvetítői munka nélkül nem jöhet létre érdemi szakmai önreflexió. Ugyanakkor, egy működő szakmai kultúrában a gyakorló tervezők tapasztalati tudása is nélkülözhetetlen része a közös diskurzusnak. Az anyaggal, gyártással, használattal, testtel, térrel, tárggyal, technológiával, megbízói helyzetekkel és piaci feltételekkel való folyamatos munka ugyanis olyan tudást eredményez, amely nélkül a designról szóló beszéd könnyen eltávolodhat a szakmai valóságtól.
Éppen ezért úgy gondoljuk, alapvető fontosságú, hogy a magyar tervezők képesek és hajlandóak legyenek artikulálni saját problémáikat, értékeiket, mércéiket és jövőképüket, miközben aktív, kezdeményező szerepet is vállalnak a hazai design alakításában. Mert amíg nem nevezzük meg önmagunkat, addig mások fognak megnevezni minket. Amíg nem alakítunk ki saját szakmai nyilvánosságot, addig csak más intézményi, politikai és piaci logikák, érdekek szerint leszünk értelmezve.
A design a mindennapjaink szerves része. Tárgyak, szolgáltatások és digitális rendszerek vesznek körül bennünket, mégis ritkán tudatosul a felhasználókban, hogy ezek tervezői döntések eredményei. A tervezői munka szinte láthatatlan marad. Sokan nem értik, miből áll egy designer munkája, milyen tudást, módszert és felelősséget jelent a tervezői praxis, ezért azt sem ismerik fel, mikor lenne szükség rá. A tervezők emiatt a magyar piacon gyakran a legitimációért küzdenek. Ha mégis sikerül láthatóvá válnunk, sokszor a tápláléklánc aljáról indulunk, mert szerepünket továbbra sem értik pontosan. Ebben a közegben munkánk hasznosságát és értékét újra és újra bizonyítanunk kell.
A design értésének kulturális előfeltételei vannak. Nem lehet fejlett designkultúráról beszélni ott, ahol az építészet és a design története hiányzik a közismereti oktatásból, ezáltal nem része az általános műveltségnek, és ahol a tárgyi környezet, a használat, a minőség és a tervezés szerepe nem része a társadalmi közbeszédnek.
Szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a tervezői praxis létezése, működése és fontossága szélesebb körben is egyértelművé váljon. Ehhez közérthető, mégis szakmailag pontos nyilvános beszédre van szükség, amely a szakmai fórumokon túl a szélesebb nyilvánosságban is meg tudja mutatni, hogyan alakítja a design a mindennapi életet. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a nemzetközileg sikeres magyar tervezők munkája is nagyobb figyelmet kapjon, amely egyszerre erősítheti a szakma önbecsülését és az ország kulturális önképét. Ezek a történetek segíthetnek megérteni, hogy a design a kortárs kultúra, a gazdaság és a mindennapi élet egyik meghatározó alakító ereje.
A magyar design hosszú ideje perifériára szorult a gazdaságfejlesztésről és az innovációról szóló gondolkodásban. Miközben a fejlettebb designkultúrával rendelkező országok a tervezői tudást a termékfejlesztés, a gyártás, a szolgáltatásfejlesztés és az exportképesség magától értetődő részének tekintik, Magyarországon a design reprezentációs, kulturális vagy kommunikációs szerepkörben jelenik meg.
A design nem a fejlesztés utolsó fázisa, inkább az egyik motorja: a termékfejlesztés, a szolgáltatásminőség, az innováció és a felhasználói élmény meghatározó kompetenciája. Mindezek mentén a tervezői gondolkodás egyszerre járulhat hozzá a gazdasági, szociális és a környezeti fenntarthatósághoz, miközben kulturális értéket képvisel.
Amíg azonban a politikai és gazdasági döntéshozók számára a design elsősorban reprezentatív luxusszolgáltatásként jelenik meg, nem tud beépülni a szélesebb fejlesztési kultúrába. Stratégiai integrálása egyszerre eredményezhet versenyképesebb magyar vállalkozásokat,megbízható tervezői életpályamodelleket, valamint jobb minőségű, felelősebb, társadalmilag érzékenyebb és fenntarthatóbb termékeket és szolgáltatásokat. Ezért egy új szakmai szervezet feladata értő és élő kapcsolatot teremteni a tervezők, gyártók, vállalkozások, befektetők, oktatási intézmények és döntéshozók között.
A designhoz kapcsolódó oktatás és képzés fontos szerepet játszik a szakmai alapok elsajátításában, ugyanakkor önmagában nem képes kezelni azokat a strukturális problémákat, amelyekkel a pályakezdő tervezőknek a diploma megszerzése után meg kell küzdeniük. A tervezői tudás jelentős része ugyanis valós megbízói helyzetekben, gyártási folyamatokban és hosszabb távú gyakorlati tapasztalatokon keresztül alakul ki és mélyül el.
A magyar design generációk óta fennálló problémája, hogy ezeknek az átadása esetleges, a pályakezdők előtt kevés kiszámítható szakmai út áll, a tudásfolytonosság több helyen megszakad. Fontos, hogy a ma gyakorló tervezők segítsék a szakmai közösséget, és továbbadják azt a tudást, amely sokak számára ilyen módon hozzáférhetetlenné vált. Ide tartoznak azok a gyakorlati ismeretek is, amelyek az elkövetett hibákon, átélt kudarcokon, kompromisszumokon és hosszú évek szakmai tapasztalatán keresztül szerezhetők meg.
A frissen végzettek számára a képzésen túl szakmai orientációra, mentorálásra, kritikai közegre, jogi és vállalkozási ismeretekre, nemzetközi kapcsolatokra és valós ipari tapasztalatokra van szükség. És ugyanilyen fontos, hogy a designkultúra a vizuális nevelés, a tárgykultúra, az ismeretterjesztés és a társadalmi érzékenyítés részeként szélesebb körben is elérhetővé váljon.
A tervezői szakma hiteles működéséhez világos normákra van szükség a megbízói együttműködések, a díjazás, a felhasználási jogok, a szerzői jog, a pályázati kiírások, a hallgatói munkák, az intézményi felhasználások és a szakmai felelősség területén.
Éppen ezért mintaszerződéseket, ajánlásokat, edukációs anyagokat, díjazási irányelveket és etikai szabályokat szeretnénk létrehozni annak érdekében, hogy csökkenjen a kiszolgáltatottság, és a designer ne magányos szereplőként próbálja megérteni és kezelni azokat a problémákat, amelyek valójában rendszerszintűek.
Egy független, minőségelvű magyar designegyesület létrehozását kezdeményezzük.
Rövid távon célunk egy nyitott munkacsoport létrehozása, amely feltárja a magyar design helyzetét, azonosítja a legfontosabb problémákat, és fórumot teremt a közös gondolkodás számára. Közép- és hosszú távon olyan szervezetet szeretnénk építeni, amely képes a közös tudás felhalmozására, szakmai álláspontok megfogalmazására, érdekképviseletre és a tervezői közösség különböző szereplői közötti kapcsolatok erősítésére.
A magyar design jövője szempontjából sorsdöntő kérdés, hogy képesek vagyunk-e túllépni a személyes kapcsolati rendszerek, alkalmi láthatóságok, intézményi függések és szűk szakmai körök logikáján.
A magyar design helyzetének feltárása és fejlesztési javaslatok kidolgozása;
A szakmai diskurzus, tudásmegosztás és kapcsolatépítés erősítése;
A design gazdasági, kulturális és társadalmi szerepének láthatóbbá tétele;
Jogi, szerződéses és szakmai normák kialakítása;
Pályakezdők és fiatal tervezők támogatása;
Szakpolitikai, intézményi és gazdasági döntéshozók megszólítása;
Érdekképviselet kialakítása.
Olyan szakmai kultúrára van szükség, amelyben a vita nem ellenségeskedés, a kritika nem rombolás, a minőség nem kirekesztés, a nemzetközi mérce nem póz, a gazdasági gondolkodás pedig nem a kultúra feladása.
Ezért mi, gyakorló tervezők, oktatók, kutatók, elméleti szakemberek és a magyar design ügye iránt elkötelezett közreműködők egy új, független és minőségelvű magyar designegyesület létrehozását kezdeményezzük.
Akik nyilvánosan is vállalják, hogy egyetértenek a kezdeményezés céljaival.
Az aláírás nem jelent automatikus egyesületi tagságot, anyagi vagy szervezeti kötelezettségvállalást. Azt jelzi, hogy az aláíró egyetért a kezdeményezés céljaival, szeretne értesülni a fejleményekről, és nyitott arra, hogy részt vegyen a további közös szakmai egyeztetésben.
